Mikor eljön a jó
A rossztól attó'
Kezdve a fehér
Feketétől külön megy mint
Ágtól a levél
Novemberbe
És az emberbe
Kinyílik a szép
És rá lepkék szállnak
Bent meg ásít a sötét
Na ki van ott bent na ki van ott bent na ki van ott
Bent hallo
Zseblámpával
És egy lánnyal
Leereszkedik a jó
Hogy kifürkéssze lent mi megy végbe
Ki a sötét nagy ásító
Mennek szintről szintre
Mint egy filmbe
És zenére támad a rém
És dulakodás és izgulás és kialszik a fény
Na ki van ott bent…
Aztán a csend
Csak a belek ott lent
És egyedül marad a lány
Sötétben ül és vércseppeket
Ken el sajnos magán
Mert akkor a jót
Megalkotó
Anyagok a vastó
Felé mennek
Mert a végső rendnek
Megadni magad de jó
Gyönyörű emberek szeretnek engemet
Kifáradt emberek szeretnek engemet
Na ki van ott bent…